...és mi köze van a tiszaszentimrei kocsma bicikli-felvigyázójához?

Ki az a pasas a bádog böskében a Hungaroring bejáratánál...?

Ő Szisz Ferenc. Vagy ahogy 1906-tól ismertebb volt: François. A szeghalmi lakatosból lett Grand Prix-győztes magyar versenyző. Eleddig az egyetlen a történelemben, de legalább rögtön a legelsőt nyerte meg.

Sajnos túl kevés fejezetet kapott a magyar sporttörténelemben (sok más sorstársával együtt), pedig sokan igyekeztek nyomába lépni (valaki pedig már egyenesen a cipőjében érezte magát, ld. lentebb). 1906-ban ő nyerte meg a Le Mans-ban tartott legelső Grand Prix versenyt, melyet a francia autóklub szervezett meg. Ez mindössze annyiban érdekes, hogy minden Forma 1-es verseny és minden Le mans-i 24 órás viadal ősatyját sikerült első helyen legyűrnie egyszerre. Hö.

Autósport rajongónak tartottam magam, mégis meglepetésként ért, amikor tíz évvel ezelőtt - ellátogatva a Hungaroringhez (ha már arra jártam) - a számomra az "ismeretlen katona" sírjával egyenértékű leletre bukkantam. Ez a szobor volt az, és össze is zavart. Évekkel később olvastam csak utána, és mindig csak az egy szem klisés mondat jutott eszembe:

Miért nem az ilyen emberek eredményeit óbégatják a háztetőkről?

Idővel olyannyira elkezdett foglalkoztatni a dolog, hogy mélyebben beleástam magam a II. világháború előtti Grand Prix-versenyzés történebébe, főleg Szisz és az 1936-os Magyar Nagydíj eseményei érdekeltek.

Utóbbiről Orosz Péter írt egy bombasztikus cikket a Jalopnikon a 75. évfordulóra, az előbbiről pedig én lőttem fel egy geek megaposztot az Oppositelockra.

Autókrúl és versenyzésrűl

A szász felmenőkkel rendelkező Szisz Ferenc lakatosként és mérnökként dolgozgatott Szeghalmon,így szakmájából (is) kifolyólag érdekelte az akkor forradalmi újdonságnak számító automobil. Először Bécsbe, majd Salzburgba utazott, hogy továbbképezze magát, onnan tövidtávon Münchenbe, majd Berlinbe utazott feleségével. Már onnan látszott, hogy Franciaországban (különösen Párizs környékén) volt a legnagyobb ipari pörgés. 1901-ben csatlakozott a Renault testvérekhez, több szabadalmat is vitt hozzájuk, őt nevezték ki a Renault főmérnökének.

Elég hamar rájött a társaság, hogy a legnagyobb reklám az autóversenyzésben van, a testvérek külön-külön rajthoz álltak (Fernand kivételével), Szisz Louis Renault utazó szerelője lett a versenyeken. 1903-ban, a tragikus Párizs-Madrid versenyen is Marcel Renault életét vesztette, mely annyira sokkolta Louis Renault-t, hogy felhagyott a korábban aranybányának vélt tevékenységgel.

Szisz lett így a gyár első számú pilótája. Először az 1905-ös Gordon Benett kupa helyi selejtező futamán állhatott rajthoz, ám a versenyben való részvételhez legalább másodikként kellett volna célbaérnie, ez nem sikerült. A francia csapatok különösen orroltak az 1900 óta futó éves sorozat szabályrendszerére, mivel úgy érezték, hátrányban vannak arányaiban a többiekhez képest (minden ország két autóval nevezhetett a kupára, Franciaország ekkoriban pedig az autógyártás kátharmadáért volt velelős). Így megszervezték a maguk nemzetközi versenyét. Még 1905-ben Szisz Rajthoz áll Long Island-ben a Vanderbilt kupán (amit "The Great Race"-ként, azaz "Nagy Versenyként" aposztofált az amerikai köztudat (ezt ma az indianapolisi 500, ill. a Daytona 500 mérfölfdes versenyekre szokták alkalmazni - az USA két legnagyobb és legfontosabb autóversenye). Szisz itt ötödik lett, az első konkrét versenyén, amin el is indulhatott.

1906 júniusában rendezte meg a Francia Autóklub a Le mans-i Autóklubbal karöltve a Grand Prix-ként emlegetett versenyt (13kg arany volt a főnyeremény). Körülményeit tekintve inkább hasonlított egy ralira mintsem egy modern F1-es versenyre. A két napos viadalon Szisz végig vezetett, nem utolsósorban a Michelin újításának köszönhetően, mely könnyű és gyors kerékcserét biztosított. Szisz meg is nyerte a futamot, melynek következtében azonnal nemzeti hős lett, gyorsított eljárásban megkapta a francia állampolgárságot.

Párszor még kísérletezett versenyzéssel, a következő évben pl. második lett a Nagydíjon, a többi futamát viszont feladni kényszerült. Az I. világháborúban önként lépett a francia hadserebe, utána már csak csendben éldegélte életét 1944-ben bekövetkezett haláláig.

Figyelem, fordulat!

Kis magyar valóság: a legnagyobb sztori mégsem hozzá kötődik, hanem egy imposztorjához. '56-ban világgá kűrtölte az Autó-Motor, hogy Szisz él, riport is készült vele, képviselők is látogatták a Renulttól. Szerencsétlen istenadta csak névrokona volt az autóversenyzőnek. Egy újságcikkben olvasott a legendás versenyről, azóta volt kocsmasztorija, hogy ő bizony megnyerte azt a versenyt. Még a Renault igazgatójának sem tűnt fel semmi, pedig Ferink még franciául sem tudott. A nagy leleplezés a Nemzetközi Vásáron történt, a Renault addig győzködte, hogy tegyen meg pár kört a legendás autóval a Városligetben, míg kénytelen volt beismeri, hogy autót nem tud vezetni. A '60-as évek elején felkeresték az úriembert, akinek - mint kiderült - legközelebbi kapcsolata a kerekekhez az volt, hogy fröccsért vigyázott a kocsma közönségének biciklijeire.

Az igazi Szisz Ferencről gyártottam egy fél órás filmet tavaly, mai képekkel mesélve el a sztorit vázlataiban:

Ne tessék haragudni, ez az első videó amit összetákoltam, meg a YouTube is összerondította a vágásaimat.

Amennyiben nem tetszik Önnek a videó, szívesen vállalom biciklijének őrzését!

Kép forrása: wikipedia

A videóért meg ne üssenek meg, nem szándékozom anyagilag nyerészkedni a tartalommal!